Félholt

Az a helyzet, hogy most már kb. egy hete nem alszom ki magam, tegnap bevettem HÁROM szem melatonint, szart sem ért, 2 órát fent voltam megint... Nem lenne baj, de ma megyünk Atascadero-ba éjjel dolgozni, előtte Sharon, Sharon után Donna, ami azt jelenti, hogy du. nem lehet előpihenni, szal lényeg a lényeg, hogy ez most el van baszva erősen. Aludtam volna vissza reggel, persze. De reggeli a családnak, mosás, tiszta ruha elpakolás, ebéd, uzsi csinálás, gyerek fésülés, cucc összepakolás, áááá bazmeg, ennek sosincs vége. És még azzal nyúznak páran, hogy még kéne nekünk egy embergyerek. Az! Az aztán még nagyon kéne...

>Nyávogás vége<

Viszont tegnap csodaszép rendet csináltunk a hátsó kertben, a ház mögött is, és noha a gyerek már hónapok óta parancsszóra (nem szeretem ezt a kifejezést) végzi a dolgát a mutatott helyre, ma oda sikerült, ahova már tökrég óta terveztük (eddig dzsungel volt ott) és én most marha büszke vagyok rá. Meg arra is, hogy az egész utca a csodájára jár, hogy mennyire jólnevelt, és okos és szép. :)

FML

Ez a tüneményes kis páros a kerti székemen napozott, akkor vettem észre őket, amikor kiszálltam belőle úgy egy órás pihengetés/kávézgatás UTÁN! Pozícióilag kb. 3 centire helyezkedtek el a kezemtől.... Jajmaraggyá' má' - mondhatnád - nagy ügy, kis pókocskák, nem fogsz belehalni! Valóban, jó esetben nem, ezek az apróságok (a néni ugyan jó 4-5 centi átmérőjű volt, tehát azért annyira nem kicsik) a Latrodectus (özvegyék) fajtába tartoznak, Barna özvegynek híjják őket (Latrodectus geometricus) és a mérgük - cseppről cseppre azonos a feketéével (Latrodectus mactans) - mintegy kétszer olyan potens, mint sötétebb társaiké (that's RACIST!), csak kevesebbet tudnak egyszerre befecskendezni, azaz inkább lokalizált a csípés. Megnyugtató.

...lenne, ha egy floridai barátunk felesége nem lett volna 3 napig kómában egy ilyen "hölgy" csípése után. Megtaláltuk őket, szuper, de akkor most kukucskáljunk már alá a többi kerti bútornak is, ha nem nagy gond... Felfordítottuk mindet, találtunk egy még érintetlen petezsákot, meg egy behorpadtat is (JÁÁÁÁÁÁÁÁÁJ), valamint még egy anyukát, és kb. 8-10 bébit. Ehhez azt fűzném hozzá, hogy egy petezsák általában uszkve 80 babát tartalmaz, tehát nem kell matematikusnak lenni, hogy tudjuk: lesz még egy pár írtani való a közeljövőben... FML....

Puffancs

Na, szal sikerült 4 kilót(!!!) magamra kapni... A gatyáim még azért rámjönnek, de feszesek ám. :D Ez még nem lenne baj, a gond az, hogy a 8 és feles cipőim szorítanak! Anno azt hittem, hülye vagyok teljesen, amikor azt tapasztaltam, hogy a régi cipőim nagyok lettek, amikor utoljára néztem, a sarkamom és a lábujjaimon nem nagyon volt zsír, és mégis, hosszában rendesen összement a lábam (most meg vissza). Ha nem lenne elegendő a gatyáim passzentossága motivációnak, akkor ott van az, hogy a múlt héten rendeltem két pár 8.5-es cepőt, amiket már távolról (még nem érkeztek meg) is imádok, úgyhogy sürgősen le kell dobnom az extrát, ha hordani akarom őket. :)

Check

Na, West Covina is kész van. Egyre hamarabb végzünk ugyanannyi munkával, anno fél 8-8 körülre lettünk kész, ez az uccsó 4-ig tartott csak. Mert ennyire fantasztikusak vagyunk! LOL

Szomorúság

Tegnap elveszítettem egy barátnőm, legalábbis valakit, akit annak hittem. Nem is elveszítettem, inkább lemondtam róla. Anno együtt dolgoztunk, lakótársak is voltunk egy darabig (az én lakásomban laktunk). Érzésem szerint mindig jó voltam hozzá, mindig ott voltam neki, noha keménynek mutatta magát és igyekezett nem kiesni a szerepéből, tudtam, a mai napig tudom, hogy valami nagyon rohadt, nagyon sötét dolog lappang a múltjában, nagy valószínűséggel még gyerekkorából. Hiába kérdeztem, hiába szerettem, próbáltam segíteni, sosem nyílt meg. Ne érts félre, nem invesztáltam bele anno túl sokat érzelmileg, nem. Csak segédkezet nyújtottam, kvázi egy nyugalmas pontot a zaklatott életében, és teljesen paff voltam - nem is a hála teljes hiányán, azt nem vártam volna, senkitől, főleg nem tőle - hanem azon a piszkálódó, szemétkedő viselkedésén, amit mutatott felém, mert egyszerűen nem értettem, hogy ezt mivel érdemeltem ki. Nemcsak én, a környezetünk is csodálkozott, tehát nem csak bebeszéltem magamnak, többen kérdezték anno, amikor ezzel-azzal belémszúrt mások előtt, hogy "ezt most miért?" - én minden alkalommal megkérdeztem magamban, és mivel olyan ember vagyok, aki a saját kárán is őrzi a békét, szép lassan összeroppantam, aztán elváltak az útjaink. Egyetlen egyszer láttuk (már Ferivel) az igazi arcát, ami végtelenül megindító volt. Frissen egy szakítás után, összetörten, könnyektől fuldokolva ült a nappalinkban, a segítségünket, támogatásunkat remélve - meg is kapta, majd pár nappal később ugyanúgy visszavette a sértő, gőgös, pökhendi stílusát, és sokáig nem beszéltünk.

Előkerült aztán megint, ezúttal Facebook-on, beszélgettünk sokat, úgy tűnt, megváltozott, kedvesebb lett, még bocsánatot is kért a múltbéli szemétkedéseiért, én pedig, a javíthatatlan naíva hittem neki. Úgy két héttel ezelőtt újra kezdte mutogatni a foga fehérjét, tegnap pedig 150%-ban a régi szemét önmagát adta, amivel anno annyi fájdalmat okozott nekem. Ő az a fajta ember, akivel nem lehet értelmes módon beszélni, ne adj' Isten tükröt tartani elé, mert azonnal úgy viselkedik, mint a sarokba szorított állat, támad. Mivel nem vagyok hajlandó semmiféle kapcsolatot fenntartani senkivel, aki egy kicsit is képes felzaklatni, bántani, vagy a magánszférámba férkőzni, ahogy én nem szeretném, tegnap egy hosszas beszélgetés (én beszéltem, kérdeztem, Ő támadott) megmondtam neki, hogy legyen olyan boldog, mint amilyennek mutatja magát, kívántam neki minden jót és letiltottam a FB-on. Nem töröltem, csak letiltottam.

...csak egy adalék: Ő volt az egyetlen (tényleg, még olyan ismerősök is írtak, akikkel bazmeg 20 éve nem beszéltem), aki egyetlen egyszer, egyetlen egy szót sem kérdezett Lilyről, sem, amikor élet és halál közt lebegett a kórházban, sem azóta, hogy jobban van, teljesen felépült-e. És ha minden mást kivonok az egyenletből, ez az egy elég ahhoz, hogy tényleg ne akarjak róla többet hallani. Nem akartam neki különös jelentőséget tulajdonítani - akartam hinni, hogy megváltozott - de így? Nem is tudom, mit vártam tőle, ha erre sem volt képes.

Azért szar, tényleg az. :(

Booo ma megint

Taco Bell. Alig aludtam valamit - Lily nyugtalan volt vmiért egész éjjel, egyszer ugatva ébredt, és onnan minden alkalommal, ahogy visszaaludtam volna, kopogott, kaparászott, nyammogott álmában, újra és újra felébresztve engem. Aztán hajnali fél négykor felébredt a gépem, és elkezdett játszani vmi videót - totál beszartam, azt hittem, a kertben beszél valaki - onnantól megint fent voltam másfél órát, szal FML. Azért reméljük, vhogy túlélem, jó - nagyon jó - dolog, hogy nincs live day support, azaz nem kell ott maradni, miután kész vagyunk a fizikai/tesztelési résszel, hanem szignó, aztán tipli haza. A mai bolt ráadásul még közel is van, Lily itthon is marad, nem rángatjuk magunkkal megint, szóval ez is jó. Csak ne lennék ilyen tetű fáradt - megpróbálok azért délután aludni még kicsit...

Én kis kertem

Egyébiránt miután megmetszettem a rózsákat (úgy megindultak, hogy nem győzöm tömni a vázákat), kiötöltünk egy csudiságot a bejárati ajtóhoz is, de mindent egyszerre nem lehet, egy pár hét múlva remélhetőleg meg is csináljuk. Szeretném, ha kicsit több türelmem lenne, valahogy a jelenlegi "adjuramisten, de azonnal" és patópálúr között jól is érezném magam.