Félholt

Az a helyzet, hogy most már kb. egy hete nem alszom ki magam, tegnap bevettem HÁROM szem melatonint, szart sem ért, 2 órát fent voltam megint... Nem lenne baj, de ma megyünk Atascadero-ba éjjel dolgozni, előtte Sharon, Sharon után Donna, ami azt jelenti, hogy du. nem lehet előpihenni, szal lényeg a lényeg, hogy ez most el van baszva erősen. Aludtam volna vissza reggel, persze. De reggeli a családnak, mosás, tiszta ruha elpakolás, ebéd, uzsi csinálás, gyerek fésülés, cucc összepakolás, áááá bazmeg, ennek sosincs vége. És még azzal nyúznak páran, hogy még kéne nekünk egy embergyerek. Az! Az aztán még nagyon kéne...

>Nyávogás vége<

Viszont tegnap csodaszép rendet csináltunk a hátsó kertben, a ház mögött is, és noha a gyerek már hónapok óta parancsszóra (nem szeretem ezt a kifejezést) végzi a dolgát a mutatott helyre, ma oda sikerült, ahova már tökrég óta terveztük (eddig dzsungel volt ott) és én most marha büszke vagyok rá. Meg arra is, hogy az egész utca a csodájára jár, hogy mennyire jólnevelt, és okos és szép. :)

FML

Ez a tüneményes kis páros a kerti székemen napozott, akkor vettem észre őket, amikor kiszálltam belőle úgy egy órás pihengetés/kávézgatás UTÁN! Pozícióilag kb. 3 centire helyezkedtek el a kezemtől.... Jajmaraggyá' má' - mondhatnád - nagy ügy, kis pókocskák, nem fogsz belehalni! Valóban, jó esetben nem, ezek az apróságok (a néni ugyan jó 4-5 centi átmérőjű volt, tehát azért annyira nem kicsik) a Latrodectus (özvegyék) fajtába tartoznak, Barna özvegynek híjják őket (Latrodectus geometricus) és a mérgük - cseppről cseppre azonos a feketéével (Latrodectus mactans) - mintegy kétszer olyan potens, mint sötétebb társaiké (that's RACIST!), csak kevesebbet tudnak egyszerre befecskendezni, azaz inkább lokalizált a csípés. Megnyugtató.

...lenne, ha egy floridai barátunk felesége nem lett volna 3 napig kómában egy ilyen "hölgy" csípése után. Megtaláltuk őket, szuper, de akkor most kukucskáljunk már alá a többi kerti bútornak is, ha nem nagy gond... Felfordítottuk mindet, találtunk egy még érintetlen petezsákot, meg egy behorpadtat is (JÁÁÁÁÁÁÁÁÁJ), valamint még egy anyukát, és kb. 8-10 bébit. Ehhez azt fűzném hozzá, hogy egy petezsák általában uszkve 80 babát tartalmaz, tehát nem kell matematikusnak lenni, hogy tudjuk: lesz még egy pár írtani való a közeljövőben... FML....

Puffancs

Na, szal sikerült 4 kilót(!!!) magamra kapni... A gatyáim még azért rámjönnek, de feszesek ám. :D Ez még nem lenne baj, a gond az, hogy a 8 és feles cipőim szorítanak! Anno azt hittem, hülye vagyok teljesen, amikor azt tapasztaltam, hogy a régi cipőim nagyok lettek, amikor utoljára néztem, a sarkamom és a lábujjaimon nem nagyon volt zsír, és mégis, hosszában rendesen összement a lábam (most meg vissza). Ha nem lenne elegendő a gatyáim passzentossága motivációnak, akkor ott van az, hogy a múlt héten rendeltem két pár 8.5-es cepőt, amiket már távolról (még nem érkeztek meg) is imádok, úgyhogy sürgősen le kell dobnom az extrát, ha hordani akarom őket. :)

Check

Na, West Covina is kész van. Egyre hamarabb végzünk ugyanannyi munkával, anno fél 8-8 körülre lettünk kész, ez az uccsó 4-ig tartott csak. Mert ennyire fantasztikusak vagyunk! LOL

Szomorúság

Tegnap elveszítettem egy barátnőm, legalábbis valakit, akit annak hittem. Nem is elveszítettem, inkább lemondtam róla. Anno együtt dolgoztunk, lakótársak is voltunk egy darabig (az én lakásomban laktunk). Érzésem szerint mindig jó voltam hozzá, mindig ott voltam neki, noha keménynek mutatta magát és igyekezett nem kiesni a szerepéből, tudtam, a mai napig tudom, hogy valami nagyon rohadt, nagyon sötét dolog lappang a múltjában, nagy valószínűséggel még gyerekkorából. Hiába kérdeztem, hiába szerettem, próbáltam segíteni, sosem nyílt meg. Ne érts félre, nem invesztáltam bele anno túl sokat érzelmileg, nem. Csak segédkezet nyújtottam, kvázi egy nyugalmas pontot a zaklatott életében, és teljesen paff voltam - nem is a hála teljes hiányán, azt nem vártam volna, senkitől, főleg nem tőle - hanem azon a piszkálódó, szemétkedő viselkedésén, amit mutatott felém, mert egyszerűen nem értettem, hogy ezt mivel érdemeltem ki. Nemcsak én, a környezetünk is csodálkozott, tehát nem csak bebeszéltem magamnak, többen kérdezték anno, amikor ezzel-azzal belémszúrt mások előtt, hogy "ezt most miért?" - én minden alkalommal megkérdeztem magamban, és mivel olyan ember vagyok, aki a saját kárán is őrzi a békét, szép lassan összeroppantam, aztán elváltak az útjaink. Egyetlen egyszer láttuk (már Ferivel) az igazi arcát, ami végtelenül megindító volt. Frissen egy szakítás után, összetörten, könnyektől fuldokolva ült a nappalinkban, a segítségünket, támogatásunkat remélve - meg is kapta, majd pár nappal később ugyanúgy visszavette a sértő, gőgös, pökhendi stílusát, és sokáig nem beszéltünk.

Előkerült aztán megint, ezúttal Facebook-on, beszélgettünk sokat, úgy tűnt, megváltozott, kedvesebb lett, még bocsánatot is kért a múltbéli szemétkedéseiért, én pedig, a javíthatatlan naíva hittem neki. Úgy két héttel ezelőtt újra kezdte mutogatni a foga fehérjét, tegnap pedig 150%-ban a régi szemét önmagát adta, amivel anno annyi fájdalmat okozott nekem. Ő az a fajta ember, akivel nem lehet értelmes módon beszélni, ne adj' Isten tükröt tartani elé, mert azonnal úgy viselkedik, mint a sarokba szorított állat, támad. Mivel nem vagyok hajlandó semmiféle kapcsolatot fenntartani senkivel, aki egy kicsit is képes felzaklatni, bántani, vagy a magánszférámba férkőzni, ahogy én nem szeretném, tegnap egy hosszas beszélgetés (én beszéltem, kérdeztem, Ő támadott) megmondtam neki, hogy legyen olyan boldog, mint amilyennek mutatja magát, kívántam neki minden jót és letiltottam a FB-on. Nem töröltem, csak letiltottam.

...csak egy adalék: Ő volt az egyetlen (tényleg, még olyan ismerősök is írtak, akikkel bazmeg 20 éve nem beszéltem), aki egyetlen egyszer, egyetlen egy szót sem kérdezett Lilyről, sem, amikor élet és halál közt lebegett a kórházban, sem azóta, hogy jobban van, teljesen felépült-e. És ha minden mást kivonok az egyenletből, ez az egy elég ahhoz, hogy tényleg ne akarjak róla többet hallani. Nem akartam neki különös jelentőséget tulajdonítani - akartam hinni, hogy megváltozott - de így? Nem is tudom, mit vártam tőle, ha erre sem volt képes.

Azért szar, tényleg az. :(

Booo ma megint

Taco Bell. Alig aludtam valamit - Lily nyugtalan volt vmiért egész éjjel, egyszer ugatva ébredt, és onnan minden alkalommal, ahogy visszaaludtam volna, kopogott, kaparászott, nyammogott álmában, újra és újra felébresztve engem. Aztán hajnali fél négykor felébredt a gépem, és elkezdett játszani vmi videót - totál beszartam, azt hittem, a kertben beszél valaki - onnantól megint fent voltam másfél órát, szal FML. Azért reméljük, vhogy túlélem, jó - nagyon jó - dolog, hogy nincs live day support, azaz nem kell ott maradni, miután kész vagyunk a fizikai/tesztelési résszel, hanem szignó, aztán tipli haza. A mai bolt ráadásul még közel is van, Lily itthon is marad, nem rángatjuk magunkkal megint, szóval ez is jó. Csak ne lennék ilyen tetű fáradt - megpróbálok azért délután aludni még kicsit...

Én kis kertem

Egyébiránt miután megmetszettem a rózsákat (úgy megindultak, hogy nem győzöm tömni a vázákat), kiötöltünk egy csudiságot a bejárati ajtóhoz is, de mindent egyszerre nem lehet, egy pár hét múlva remélhetőleg meg is csináljuk. Szeretném, ha kicsit több türelmem lenne, valahogy a jelenlegi "adjuramisten, de azonnal" és patópálúr között jól is érezném magam.

Parketta

Néhány szegélylécen kívül (főbérlő úr keveset hozott) kész vagyunk! Fából is, és volt is para, hogy kevés lesz, ehhez képest megmaradt egy teljes doboz, annyira nem csináltunk veszteséget - profizmus, na! :D


Csinálok majd albumot, de addig is, hogy szemléltessem a különbséget, itten van egy előtte-utána az irodáról, hogyan lesz a nyúzott, randa szőnyegből csudiszép parketta :)

Page views

Noooormális? Milyen 10 page views???? KIK vagytok? Ki a rosseb olvassa a naplóm, amikor ennyi ideig nem írtam? RSS feedbe tettetek? Még félelmetesebb, esetleg rendszeresen ránéztek a blogra, hátha írtam valamit?? Fú.

Rózsa update

Fú, jó' megkopasztottam őket, de GYÖNYÖRŰ lett, a metszőollóm pedig imádom! :)

Kényes kérdés

Szóval, itt ez illető, aki éjt nappallá téve füllent bagatell dolgokról (se tétje, se fontossága nincs), én meg csak állok és nézek hülyén, hogy ez most mire jó, és főleg, hogy miért nézi hülyének a környezetét. Én is csináltam ilyesmit anno, kicsivel több, mint húsz évvel ezelőtt. Lehet, csak későn érő típus... Kérdés, hogy mit kéne tennem? Szembesíteni a hazugságaival és halkan tanácsolni, hogy ne csináljon bohócot magából, vagy egyszerűen hagyni a fenébe, és hátradőlve figyelni, ahogy maga is elhiszi a kis kreált világát? Ez csak azért kérdés, mert ha nem tekinteném barátomnak, pont leszarnám, de így.. Érted.

Parketta

Főbérlő úr meghozta az általunk kiválasztott(!) fát, tegnap le is szórtuk a hálót, a szegélyléc, amit hozott, viszont kevésnek bizonyult, úgyhogy még nincs teljesen kész, de holnap remélhetőleg hozza a maradék anyagot is, és pikpak befejezhetjük. Annyira, de annyira szép lett, hogy sírva fakadós. Mellesleg rém vicces, ahogy Lily próbál tapadást találni rajta - kevés sikerrel, kipörögnek a kis lábai :D

Végre

Lerendeztük a Lily betegsége során felhalmozott adósságainkat, és ez marhajó érzés.

Dzsim

Nemrég komoly nagy álmunk teljesült végre: berendeztük a kis házi edzőtermünket! Utolsó simítások (falfestés, képek, miegymás) után megmutatom majd.

Rózsa

Rózsametszés lesz ma, kéretik drukkolni, először csinálok ilyesmit.

La Mirada

Na, túléltük a La Mirada-s Taco Bell-t is hehehe. Pofám lapos, mert mások másfél-két hónapot dolgoznak azért a pénzért, amit mi egy éjszakára kapunk ezekért a boltokért, de ettől még mindig nem tartozik a kedvenceim közé. Különösen arra való tekintettel, hogy legalább 2-3 napunkat eltossza, mert ugye reggel hazajövünk, nem tudunk úgy pihenni, ahogy kéne, ezért este bucira alusszuk a fejünk, és másnap kómásak vagyunk, dehát evvan.

Visszafele

Pirosra sírtam a szemem a röhögéstől, amikor végigolvastam a régebbi bejegyzéseimet. Nem szabad abbahagynom az írogatást, szerintem a hülye fejemnek is sokat segítene, ha leírnám, hogy mizu, a terápiás könyv is aszonta, hogy jót tesz.

Agybaj

Egyébiránt agyilag marhára nem vagyok jól, és nem látom, hogy az állapotom hogyan tudnám segítség nélkül kordában tartani. Lehet, hogy vissza kéne térjek a kis kognitív terápiás könyvecskémhez, és persze a meditációhoz. Szegény Ferinek az egyára megyek az állandó parámmal - a kimondottal - ha látná a káoszt a fejemben, szerintem meg is ijedne. Mindig mondogatom is, hogy képzelje el, ha neki ez ilyen, akkor nekem milyen lehet 24/7 ezekkel a gondolatokkal együtt élni. Az sem segít, hogy belegondolok, anno milyen környékeken parkettáztunk, pedig volt ám ihaj-csuhaj, és SEMMI bajom nem volt vele, vidáman megjegyeztem, hogy "na, jó kis hely ez is", ma meg? EGÉSZ kibebaxott éjszaka az étterem ablakain bámulok kifele, ha hangos zenés autó jön, már rezdülök össze, hogy biztos valami rosszarcú bűnöző vezeti - ironikus, nem, hogy anno nem tudott a zene elég hangos lenni a kocsiban... A legrosszabb az egészben, hogy nem volt semmiféle konkrét esemény, vagy rossz tapasztalat, amiÓTA paráznék mindentől, ez csak úgy lett, és ahelyett, hogy javulna, rosszabbodik csak. Amint jön egy munka, már azt nézem, hogy hol van, mik a környező városok, muszáj-e mennem, blablabla. Mindig korrigálom is magam utána, hogy "nézd, ez egy munkahely, ahol neked egy pár órát kell csak eltölteni, míg az alkalmazottak nap-nap után 8-10 órát is itt vannak! mi egyedül vagyunk itt, a kutya nem jár erre éjjel, míg aki itt dolgozik, nem válogathatja meg, hogy kik térnek be, ugye..." De egyébként az autópálya is rossz. Ha látok valami "olyan" autót, nem merek átnézni, nehogy egy fegyver csövével nézzek szemközt - reális félelem, nemigaz? Aztán itt a hypochondria, ebbe már bele sem megyek részleteiben, de förtelmes vagyok, komolyan. Ugyanakkor a "mindig a pozitív oldalt nézzük" elve alapján ha azt veszem, hogy Nóri még nálam is rosszabb ebben a tekintetben, Zsó pedig még Nála is, akkor én még tök jó vagyok, nem? Haha Ja, Jóanyám megemlítette, hogy ha minden jól megy, akkor jövő nyáron meglátogatna! :) Mi meg - ha minden jól megy - Karácsony környékén hazalátogatnánk. Azért akkor, mert az elmúlt évek tapasztalatai alapján az az egyetlen időszak, amikor gyakorlatilag zéró munka van, és el tudunk szabadulni talán egy hónapra is. De persze ezek csak tervek, és mint tudjuk, "ember tervez"...

Taco Bell Pomona

Mintha mi sem történt volna. Tegnap megint Taco Bell, nem panaszkodom, mert nagyon hamar végeztünk, 5-kor már az elbocsátó szép üzenetek kódokért telefonálgatott Feri, és Bucka már rég úton volt hazafelé. Megszeretni sosem fogom, de az érte kapott pénz fényében nem fogok nyavalyogni sem. Egy hét múlva KFC, jó kis rémséges környéken, reméljük, nem lesz semmi gáz. A TB is koszos egyébként, de a KFC az kész. Bátran állítom, hogy ha bárki, aki szokott ott enni, egyetlen túra után a konyha irányába háromszor is meggondolná, hogy ott egye-e, vagy inkább éhen haljon... Fúj. Még szerencse, hogy a kajához nekünk semmi közünk. Régi rendszer le, kábelek be, új rendszer fel, teszt, ágyesz-bugyesz. Ideális esetben persze, ami az utóbbi két éttermünkre már simán elmondható volt, őszintén remélem, hogy egy új tendencia kezdetei voltak. Ez az éjszaka végigdolgoz, reggel hazajön, nappal alszik, ez nagyon nem az én műfajom, de valamit valamiért ugye... Nemrég jöttek be a KFC-k a képbe, de a hálózatnak része az A&W, a Pizza Hut és a Long John Silver's is, ha azokat is elkezdik ezzel a rendszerrel felszerelni, akkor ad1: nagyon gazdagok leszünk, viszont ad2: nagyon fáradtak is egyben. Nameg akkor nem tudom, hogy Lilyvel hogy lennénk. Azért őt sem lehet minden másnap a kocsiban altatni. Na mind1, most megint jövendőmondok, olyas valamiről elmélkedvén, amiről egy büdös szó nem hangzott még el, terv szinten sem, szóval azt hiszem, inkább jobb lesz, ha befogom. :)