Mai progi

Laguna Beach, képek később.

Marcipán

Mert megígértem:

1. A földön kuporogva, ujjainkra rá-rácsapva a kalapáccsal megtörjük a mandulát. Ezt én azzal küszöbölöm ki, hogy eleve hámozottat veszek, többek közt azért, mert itt nem nagyon kapható héjas. :)

2. Ezután zubogó vízbe dobjuk 2-3 percre, majd leszűrjük. Ekkor sajgó ujjbegyeinket összeégetve lehúzzuk a barna bőrt a magocskákról, hogy hófehér mandulaszemeket kapjunk.

3. Langyos sütőben megszárítjuk, majd finommá daráljuk.

4. Küzdelmeink eredményét lemérjük, és ugyanannyi porcukorral elvegyítjük, 25 dkg mennyiséghez 1 tojásfehérjét adunk, majd gyúrni kezdjük. Eleinte kilátástalannak tűnik a dolog, de ne adjuk fel... Kezünk melegétől kioldódik a mandulaolaj, és szép lassan elkezd összeállni a massza. Vagyis: kész a marcipánunk!

Elronthatatlan!

Szeretném hozzátenni, hogy én 25 dekához szokok adni egy kávéskanál mandula-aromát, na azzal aztán tökéletes! Kellemes gyúrogatást! Ja és hűtőben kb. akármeddig eláll!

Hümm

Azta, jó régen nem írtam! Sokminden nem történt, de azt majd holnap leírom, mert 2 napig hotelt installáltunk, és leszakadnak a karjaim/beszarok, úgy fájnak az ujjaim - nem, nem arról van szó, hogy nem szokta a cigány (pardon, roma) a szántást, csak sok gép volt, sok-sok madzaggal.

Ez pl. a tegnapi Beverly Hilton-os mutatvány (egy része). 11 körül értünk oda, és ott voltunk egész nap, estefelé egyre nagyobb zsivalyt hallottunk kintről, kiderült, hogy a UCLA Department Of Neurosurgery's 2010 Visionary Ball zajlik éppen. Mindenféle híresemberek is megjelentek, volt vörös szőnyeg (erre még visszatérek, nagyon vicces volt), fényképezős-fal, paparazzi, ami kell. :D Miért volt vicces? Azért, mert aki élt és mozgott, nagyestélyiben, illetve öltönyben/szmokingban adta elő magát, mi meg a kis "business casual"-unkban, a baxomnagy szerszámosládánkat húzva magunk után, szívbaj nélkül egyszerűen végigsétáltunk a piros szőnyeg legkellősebb közepén, a fotósok, és a vendégek legnagyobb megrökönyödésére, hogy aztán persze fetrengjünk a röhögéstől az megdöbbent arcok láttán. Az lett volna csak igazán vicces, ha még valamelyik fotós le is fényképezett volna. :D

Muszáj voltunk arrafele menni, arra volt az autó, de Feri még vissza akart menni pisilni, jön a tagbaszakadt ajtónálló, hogy "arra nem lehet menni, nem szabad a vörös szőnyegre lépni!" - ühüm, ok, onnan jöttünk bro... :DD

Sebaj, jót mulattunk, láttunk egy pár "celebritást", meg kerestünk egy szekérderék pénzt. Hát van ennél jobb?! Mwahahaaa!

Ja és mikor Feri és Nóri elmentek felkapni a pizzát, amit rendeltünk (az NÓÓRMÁLIS, hogy Beverly Hills-be a Pizza Hut nem szállít házhoz?!?!?!?), akkor visszafele jövet végiggurultak a Rodeo Drive-on, és Nóri csinált egy csomó képet is. Jövő héten pedig beiktatunk egy "Hollywood-napot", és megnézzük az összes turistalátványosságot, Hollywood-sign-tól a Chinese Theatre-ig. :)

Őrzők

Elmentünk moziba he! :)

Nincs cím - csak egy idézet

"Van egy fal, ami mindig ott áll előtted. Mindhiába nézed, meg nem láthatod, csupán sejtheted azt. Ez a nagy tanító. Akkor veszed észre, amikor fejjel rohansz neki, és akkor megismered, elveszti számodra titokzatosságát, és láthatóvá válik. Nem tudom, mennyi falba ütközöm rövid életem során, és hányat fogok elkerülni. De némelyik fáj, nagyon fáj. Talán nagy ajándék lenne, ha az összes falat ismerném, de azzal elveszteném annak lehetőségét, hogy magam fedezzem fel őket, és nem lenne több mint egy unalmas labirintus. Ha reggel felébredsz, két dologra gondolsz: az egyik az, hogy mi az, amit tenned kell ezen a napon, ez nem más, mint amit a környezeted elvár tőled. A másik erő azt mondja, hogy légy önmagad, mutasd meg, hogy nem tartozol azok közé, akik beleillenek az elképzelt formába. Csináld azt, amit szeretnél. A napi lényünk valahol a kettő között alakul ki, mintegy kötélhúzás eredményeként. Ez a kötél szinte mindig feszes, és ha a földre hull...
Minden felborult körülöttem. Nincsenek játékszabályok és nincsenek győztesek sem. Sodor az ár, és csak hiszem, hogy megkapaszkodtam, érzéki csalódás volt csupán. Már nem dob föl a tánc, a félelem. Valami mást keresek, valami emberit, egyszerűt és érthetőt. Nyújtsd a kezed, és ments meg, vagy nézd végig a halálom..."
 

Toothless

Meséltem már róla, hogy ha egységnyi idő alatt nem nézünk meg moziban valami filmet (ezér-azér-amazér', de mindig tolódik), akkor annak - eddig - 100%-ban (tényleg!) oka volt, mert a film fabatkát sem ért. Na most viszont akadt egy film, a How to train your dragon, zseniális volt, még itthon is, de ha véletlen visszajön IMAX-be, akkor elmegyünk megnézni moziba is mindenképp. :))))

Noreo boly

Nóri egyik Oreo-s zacsija megsérült - valahogy, valamikor - plusz 2 napja lehűlt az idő, ennek a két történésnek az egyenlősége: kb. 2 millió hangya a konyhában, 4-5 állat széles és szó szerint több méter hosszú hömpölygő hangyafolyam. Ezen örömteli felfedezésből kifolyólag a fél reggelemet írtással töltöttem (halkan káromkodva közben), és újfent felvillant a fejemben a gondolat, hogy a napot, amikor elköltözünk innen, piros filccel fogjuk bekarikázni minden egyes elkövetkezendő év naptárában, és noha nem iszom alkoholt, valami mással biztosan meg fogjuk ünnepelni. Elmondhatatlan, hogy mennyire elegem van a rohadt hangyákból (meg a gyerekekből is, konkrétan nem tudom, melyik a rosszabb). Miért van ennyi hangya egyébként? Azért, mert az egész város, ahol lakunk, anno egy darab egybefüggő szőlőskert volt (híres is az itteni bor egyébként), ebből kifolyólag jelenleg az egész város egy óriási hangyabolyon fekszik. S mivel olyan fajta hangyák, amilyenek (argentín*), gyakorlatilag kiírthatatlanok, tehát kizárólag "tünetileg" kezelhetőek, ideig-óráig, de mindig visszajönnek.

*az egyetlen hangyafaj a világon, aminek egyszerre több királynője van, ami azt jelenti, hogy ha meghal az egyik, azonnal helyébe lép egy másik, és a boly nem pusztul ki, valamint szabályszerűen leigázzák a más hangyafajok bolyait, és azokat beolvasztják a sajátjukba, ami alkalmanként több mérföld kiterjedésű bolyokat eredményez. na szóval így.

Argentine Ants

(Majdnem) tétlen napok

Jó, nem teljesen, de nem mondhatnám, hogy mostanában sokat járkálunk el, hacsak nem vásárolgatni ezt-azt. Nincs ezzel semmi baj. Tévét nézünk, beszélgetünk, játszunk (guitar hero-zunk többek közt - mwahaaahaaa), rengeteget nevetünk, és újabban már együtt sütünk Nórival! Ma például összekombináltuk az Ő zseniális csokimousse-át az én piskótámmal, saját készítésű marcipánommal és vaníliás tejszínhabbal, a végén a torta tetejét bevontuk csokival, az eredmény pedig minden képzeletet felülmúlt! Néha annyira sajnálom, hogy ti, akik olvastok, nem tudjátok megkóstolni ezeket a kreálmányokat. Na mindegy, holnap le is fényképezem, hogy néz ki, csak hogy még szemetebb legyek. :)

Támadááááás!

A reggelünk koreográfiája a következő:

1. jómagam tápászkodok fel először, tetyek-vetyek, pisilni megyek, mérlegre állok, felébresztem a gépem
2. kisettenkedek a nappaliba, megsimogatom a kishúgom, és suttogva jelzem neki, hogy "zörögni fogok"
3. eztán kimegyek a konyhába, bepakolom a kávéfőzőbe a friss kávét, az nekiáll darálni, aminek olyan a hangja, mintha egy miniatűr jet szállna fel éppen
4. erre már Feri is felébred - kurvajófej vagyok egyébként, nem? az én kávézásomkor mindenkinek ébresztő van :D
5. nekiállok reggelit csinálni, "felszolgálom", közben kész a kávém is - juhhhhééé! - és indul a nap

Na ez ma annyiban módosult, hogy egyszerre ébredtünk Ferivel, kisettenkedtem, majd a kettes és hármas pont között megjelent a konyhában az uram, és suttogva megkérdezte, hogy Nonó fent van-e már. Szintén suttogva válaszoltam, hogy ühüm. Következő kérdés: "akkor csinálhatok vele valami szemétséget, pl. kiboríthatom az ágyból?" :D Mondom, igen, de azért óvatosan! Persze, hogy odaosont és miután földrengést szimulált szerencsétlen kishúgom ágyán, fogta, és tényleg ráborította az egész hóbelevancot!!!! Csak egy kezet láttam integetni a felborult matrac alól, úgy kellett megmentenem szegényt. :DDDDD

Viccesen indult ez a reggel, na. Mér is nem fényképeztem le, azt nem tom, de most már, hogy ilyen blogom van, hogy simán tudok képekkel illusztrálni, hát naná, hogy legközelebb (mert biztos vagyok benne, hogy LESZ legközelebb), azonnal fotózok. :D

Végre

Végre-végre xar idő van! Mindössze 19 fok, és olyan igazi nyúlós-nyálkás őszi idő, ami az 50 fok (túlzás nélkül) után igen nagyon szívmelengetőhűsítő. :)

Közkívánatra

Merhogy többen jelezték - olyanok, akik nem vannak már jelen a boxon - hogy hiányolják a naplómat, és mivel a site-unkat jelenleg felfüggesztettük, mert egyszerűen nem használjuk (még) annyit, hogy megérje fenntartani, úgy döntöttem, hogy ideköltözöm a naplómmal, mert egyszerű kezelni, szép, kommentelhető, ésatöbbi, ésatöbbi. Aztán értelemszerűen a legtöbb bejegyzést bemásolom a boxra is, de itt is elérhető leszek, na. :)