Apró örömök

Nagy bőszen keresgéltem magamnak melltartót Walmart-ban, amikor egyik fazonból sem találtam, megérdeklődtem a nénitől, hogy érdemes-e egyáltalán a nézelődés, Ő sajnálkozva közölte, hogy csak 34-estől tartanak, szuper! Irány a kimondott melltartó-bolt, szakértő nénikkel (profi cicifix-próba, meg minden, nagyon értenek hozzá, imádom! :)), ismét mindössze 3 fazon az, amiből van a méretem (anno 34D volt, egyik elmebeteg méret, majd mikor még fogytam picit, lett 32C, másik mission impossible), most már megkérdeztem, hogy ez valami "béna méret"? Mire közölte, hogy nem béna, de eléggé szokatlan, és egyszerűen nem gyártanak ilyet! Nemhogy nem tartanak, hanem nem GYÁRTANAK!!! Mert 32AA, 32A, 32B simán, C-s már nem nagyon, persze van dögivel 34A-C, a D már mókásnak számít, szal ha a keskeny hátadhoz képest nagy a cickód, akkor pl. akaszd fel magad, vagy vegyél sportmelltartót (ami a jelenlegi kebelfazonomból kifolyólag úgy áll, mintha EGYETLEN mellem lenne középen...). Na, summa, summárum, találtunk EGY tökéletest, gyorsan vételeztünk belőle 3-at (mert ha hármat vettünk, akkor abból az egyik ingyé' volt), úgyhogy most cicifix-mizéria is letudva, lett csizmába valósi skinny farmer, és megkellhalniérte csizma is (a béka segge alá értékelve PONT az a fazon, amit szerettem volna), úgyhogy most a papucsállatka-énem ugrál és a popsiját verdesi a földhöz szépen csendben. Ezt most úgy veszem, hogy a Jézuska (legyen inkább a Santa, majd elmondom, miért) otthon felejtett néhány dolgot és azok csak most értek el hozzám. A lényeg, hogy NAGYONÖRÜL! Boldog Újévet mindenkinek! :)

Szenteste

Nokéremtisztelettel, többé nem titok, úgyhogy elmesélem:

Az ESTA (vízum-mentes beutazási engedély az Egyesült Államokba) oldalán nem nagyon sietnek az ember orrára kötni, hogy maximum 90 napos tartózkodásra szól, és nem lehet hosszabbítani, szemben a vízummal, amit 3x6 hónapig minden további nélkül. Ez már csak akkor derült ki, amikor Nóri itt volt (nem kaptunk agyfaszt egyébként..).

Aztán hamár muszáj hazamenni, hozzuk ki belőle a legtöbbet címszóval szervezzünk meglepetést az otthoniaknak... Az elválást most nem írnám le, mert az nagyon szomorú volt, inkább maradjunk a vidám oldalon. A repjegy 21-ére szólt, 24-én - Szenteste - mindannyian be szokunk gyűlni a skype elé és távkarácsonyozunk, úgyhogy a köztes 2 és fél napra kellett megoldást találni, sikerült! Nóri legjobb barátnője és szülei bevállalták az én kishúgomat, de annyira, hogy kimentek elé kocsival a reptérre, hazavitték csomagostul és Náluk aludt két éjszakát - ezért míg élek, hálás leszek Nekik. A terv a következő volt: mi Ferivel mindenkit betrombitálunk a kamera elé (senki ne maradjon kint, nehogy kinézzen vki az ablakon és észrevegye a meglepit!), ekkor Nóri már ház körül kommandózik, és amikor mindenki ott van, megcsörgetjük a telefonját, és irány befelé! Ühüm, a skype-nak pont most nem volt hangja, de azért mi nagyon igyekeztünk úgy tenni, mintha a kishúgom még csak a fürdőben tollászkodna - MINDENKI bevette! :D - de mivel a skype csak nem akart normálisan menni, a nagynéném leszaladt gyorsan valamiért (amíg megszereljük), és ÖSSZEFUTOTT Nórival! Sebaj, mert Ő nagyon jó arc, nem fog árulkodni, plusz nem lesz feltűnő, amikor megy visszafele, mindenki azt hiszi majd, hogy csak Ő jött vissza, nem kell annyira lábujjhegyen ajtót nyitni. :D Eddigre már sikerült megjavítani a skype hangját, mindenki a monitort nézte, anyukám a szoba ajtajában, mire megjelent Nóri a háta mögött, és közölte, hogy BOLDOG KARÁCSONYT! Talán inkább nem taglalnám az arcokat, de az mindenesetre nem jött rosszul, hogy jóanyám vérnyomáscsökkentőt szed, mert megölni azért senkit nem akartunk.... :D

Ezzel a húzással mindenkit megóvtunk (magunkon és Nórin kívül) a repülőút parájától, plusz egy életre szóló karácsonyi élményt sikerült szerezni az egész családnak... :)

Az már egy teljesen más kérdés, hogy nekem a szívem szakadt meg Őt a kamera másik oldalán látni, de majdcsak megbirkózom ezzel is valahogy...

Szeretlek drága Kishúgom, és nagyon boldog Karácsonyt még egyszer mindenkinek!

Faszkivan

Szal nem elég, hogy megjött, de mellé még fosok is, mint a lakodalmas kutya, plusz fáj a torkom, de annyira, hogy éjjel felébredtem rá, plusz tegnap - hogy aludni tudjak - bevettem egy bogyót, amitől kábé olyan lettem, mint aki be van baxva, plusz szakad az eső, plusz valahogy most ennyi minden mellett kicsit nehezemre esik vigyorogni... Ellenben megyünk és jól megnézzük ma a TRON-t, ja és tegnap született egy nagy adag csótány-baba, szóval azért mégis sikerült ezt a bejegyzést vidáman zárni. Élni jó. :)

Melcsi

Annak ellenére sajnos, hogy a Dalai Láma twitterén ma megint egy tökjó reggeli inspiráló gondolatot olvastam, csak sikerült felbosszantanom magam rövid időn belül. Nincsenek nagy igényeim, egy szimpla, de mindenképpen zsebes melegítőnadrágot szeretnék. A nekem megfelelő hosszúság (34-35") kizárólag L-XL méretekben létezik (minden környéken és interneten fellelhető márkából, a noname-ek még rosszabbak), a megfelelő bőség (S-XS) pedig egyedül lábszárközépig érőben kapható. Ez alól - eddig, és itt jön a roham reggel - egyedül a Victoria's Secret nacijai voltak kivételek, ahol lehetett választani a hosszúságot, de már soha többé, a leghosszabb 32", ami nagyjából a bokám tetejénél lengedezik. Persze, vehetnék yoga-nadrágot, de ad1: nem elég meleg, ad2: még véletlen sincs zsebe (hülyén is nézne ki). SEGÍTSÉÉÉÉG!!!! :(

Szakácskönyv

Most már tényleg annyit buzergálnak/tok vele, hogy záros határidőn belül össze fogok tenni egy miniatűr szakácskönyvet, mondjuk 3-4 recepttel minden fajtából (előétel, főétel, leves, édes süti, sós süti, saláta), és akkor az marhajó lesz, nem? :) Ezen felül örömmel átalakítok bármilyen receptet egészséges(ebb)re, csak küldd el!

Üdvözlettel,

Chef Orsika mwahahaaa

Mondatok

- Büdös a macim. - közlöm
- Biztos, mert összenyálaztad sokszor, amikor nagyon jól aludtál!

***

(miután egy jobb csapottjára ébredtem hajnalban)

- Babáááám...!!!
- (motyog) Jaj, bocsánat!
- (simogatom az arcát) Mit álmodtál Édes Babám?
- (álomittasan) Egy naaagy piros bogár mászott rajtam, azt akartam lesöpörni...

(agyonölelgetés)

***

Egy perce (se) röhögök hangosan (azon, amit írok), kérdés:

- Mijaz?
- Naplót írok...
- ...hogy jól megvertelek?
- Ühüm...

:DDD

Komment nélkül

Illetve most ez csak én vagyok, vagy neked is - pláne első ránézésre - úgy tűnik, hogy...? Nem éhes a disznó, csak... Na, szal éted.

Ms Poppy blogja 

Azért, mert

nem írunk mostanában semmit, az nem jelenti azt, hogy nem is történik semmi, csak vannak ilyen periódusok, amikor semmi kedvem írni, aztán hirtelen írok hatszáz bejegyzést. Mikor, hogy, érted. Tegnapelőtt voltunk pl. Beverly Hills-ben dolgozni megint, de nekem most semmi dolgom nem akadt, úgyhogy fogtuk magunkat Nórival és végigsétáltunk a Rodeo drive-on, oda-vissza (15 perc kb. nézelődéssel együtt), láttunk egy Bugatti Veyron-t - that's right, egy Veyron-t!!! :D

aztán visszasétáltunk a Beverly Hilton-ba, aztán nem sokkal hazajöttünk.

Másnap (tegnap) ugye Hálaadás volt, azt hittem, a fél napot a konyhában fogom tölteni, annyi mindennel készültem, aztán ahhoz képest, hogy 10-kor kezdtem zöldséget hámozni, kettőre már kész is voltam MINDENNEL...

- töltött pulykamell a Nagyim és Rachael Ray receptjének kombinációjából
- vörösáfonya relish (ennek télleg nincs magyar megfelelője) Bobby Flay gyűjteményéből
- hagymás-petrezselymes tepsis krumpli, a pulyka alatt sülve (saját 5let)
- 3 hagymás gyökérzöldség-püré fahéjjal Mario Batali receptje alapján
- fahéjas-almás "zsákocskák" vanília fagyival Wolfgang Puck tollából
- pirosgyümis sajttorta csokis talppal az Eating Well magazinból

És minden osztatlan sikert aratott a család körében. Konyhatündér-e vagyok? :) Azt már csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy a komplett menü fejenként 600 kalória alatt volt, beleértve a desszerteket is... ;)

Nesze, írtam. Uff.

Elgondolkodtam

Olvastam valahol egy blogot, egy párról, hogy mennyire tökéletesnek tűnnek, és közben kiderül, hogy azért ők is esendőek, aztán jönnek igazi, nagy bajok, a környzetük körömrágva retteg, nehogy szétmenjenek, pedig sokkal kevesebbért is váltak már emberek, azt mondják, és ők mégis túlélik. Együtt, kitartva, jóban, rosszban, mindhalálig. Erről aztán eszembe jutott, hogy mennyire csak egy kirakat, egy homlokzat csupán az, ami kivülről látszik, a pár gondjai, a harcok, amiket nap nap után kell megvívniuk - nem egymással, az élettel - soha nem látszanak, gyakran a hozzájuk legközelebb állók számára sem. Pedig ha ezeket látnák, ha ezekről tudnának - ne adj' Isten idegenek - na akkor csodálkoznának el csak igazán, hogy "még ezek után is", vagy "ennek ellenére is" együtt vannak, sőt! Egy jó kapcsolatot, egy igaz szerelmet csak erősítenek a problémák, csak még jobban összekovácsolják a feleket, már ha ez lehetséges még egyáltalán. Mert ugye nemcsak jóban, rosszban is. Mindig és örökké. Erről szól az egész.

Egymás nélkül nem lenne értelme semminek.

Move

Amióta a PS3 MOVE megvan, izomláz van a vállamban, a karjaimban, a nyakamban, és újabban már a seggemben és a combjaimban is (a gladiator battle a sports champions-ból az oka) . Zseniális cucc, főleg azoknak, akik egyébként nem szeretnek mozogni (nem én, de vannak olyanok), mert egy jó kis játék keretében mozgatja meg az ember minden tagját, észre sem vesszük, hogy mi történt, csak mikor már a lábszárunkon folyik az izzadság. IMÁDOM! :)

Mai progi

Laguna Beach, képek később.

Marcipán

Mert megígértem:

1. A földön kuporogva, ujjainkra rá-rácsapva a kalapáccsal megtörjük a mandulát. Ezt én azzal küszöbölöm ki, hogy eleve hámozottat veszek, többek közt azért, mert itt nem nagyon kapható héjas. :)

2. Ezután zubogó vízbe dobjuk 2-3 percre, majd leszűrjük. Ekkor sajgó ujjbegyeinket összeégetve lehúzzuk a barna bőrt a magocskákról, hogy hófehér mandulaszemeket kapjunk.

3. Langyos sütőben megszárítjuk, majd finommá daráljuk.

4. Küzdelmeink eredményét lemérjük, és ugyanannyi porcukorral elvegyítjük, 25 dkg mennyiséghez 1 tojásfehérjét adunk, majd gyúrni kezdjük. Eleinte kilátástalannak tűnik a dolog, de ne adjuk fel... Kezünk melegétől kioldódik a mandulaolaj, és szép lassan elkezd összeállni a massza. Vagyis: kész a marcipánunk!

Elronthatatlan!

Szeretném hozzátenni, hogy én 25 dekához szokok adni egy kávéskanál mandula-aromát, na azzal aztán tökéletes! Kellemes gyúrogatást! Ja és hűtőben kb. akármeddig eláll!

Hümm

Azta, jó régen nem írtam! Sokminden nem történt, de azt majd holnap leírom, mert 2 napig hotelt installáltunk, és leszakadnak a karjaim/beszarok, úgy fájnak az ujjaim - nem, nem arról van szó, hogy nem szokta a cigány (pardon, roma) a szántást, csak sok gép volt, sok-sok madzaggal.

Ez pl. a tegnapi Beverly Hilton-os mutatvány (egy része). 11 körül értünk oda, és ott voltunk egész nap, estefelé egyre nagyobb zsivalyt hallottunk kintről, kiderült, hogy a UCLA Department Of Neurosurgery's 2010 Visionary Ball zajlik éppen. Mindenféle híresemberek is megjelentek, volt vörös szőnyeg (erre még visszatérek, nagyon vicces volt), fényképezős-fal, paparazzi, ami kell. :D Miért volt vicces? Azért, mert aki élt és mozgott, nagyestélyiben, illetve öltönyben/szmokingban adta elő magát, mi meg a kis "business casual"-unkban, a baxomnagy szerszámosládánkat húzva magunk után, szívbaj nélkül egyszerűen végigsétáltunk a piros szőnyeg legkellősebb közepén, a fotósok, és a vendégek legnagyobb megrökönyödésére, hogy aztán persze fetrengjünk a röhögéstől az megdöbbent arcok láttán. Az lett volna csak igazán vicces, ha még valamelyik fotós le is fényképezett volna. :D

Muszáj voltunk arrafele menni, arra volt az autó, de Feri még vissza akart menni pisilni, jön a tagbaszakadt ajtónálló, hogy "arra nem lehet menni, nem szabad a vörös szőnyegre lépni!" - ühüm, ok, onnan jöttünk bro... :DD

Sebaj, jót mulattunk, láttunk egy pár "celebritást", meg kerestünk egy szekérderék pénzt. Hát van ennél jobb?! Mwahahaaa!

Ja és mikor Feri és Nóri elmentek felkapni a pizzát, amit rendeltünk (az NÓÓRMÁLIS, hogy Beverly Hills-be a Pizza Hut nem szállít házhoz?!?!?!?), akkor visszafele jövet végiggurultak a Rodeo Drive-on, és Nóri csinált egy csomó képet is. Jövő héten pedig beiktatunk egy "Hollywood-napot", és megnézzük az összes turistalátványosságot, Hollywood-sign-tól a Chinese Theatre-ig. :)

Őrzők

Elmentünk moziba he! :)

Nincs cím - csak egy idézet

"Van egy fal, ami mindig ott áll előtted. Mindhiába nézed, meg nem láthatod, csupán sejtheted azt. Ez a nagy tanító. Akkor veszed észre, amikor fejjel rohansz neki, és akkor megismered, elveszti számodra titokzatosságát, és láthatóvá válik. Nem tudom, mennyi falba ütközöm rövid életem során, és hányat fogok elkerülni. De némelyik fáj, nagyon fáj. Talán nagy ajándék lenne, ha az összes falat ismerném, de azzal elveszteném annak lehetőségét, hogy magam fedezzem fel őket, és nem lenne több mint egy unalmas labirintus. Ha reggel felébredsz, két dologra gondolsz: az egyik az, hogy mi az, amit tenned kell ezen a napon, ez nem más, mint amit a környezeted elvár tőled. A másik erő azt mondja, hogy légy önmagad, mutasd meg, hogy nem tartozol azok közé, akik beleillenek az elképzelt formába. Csináld azt, amit szeretnél. A napi lényünk valahol a kettő között alakul ki, mintegy kötélhúzás eredményeként. Ez a kötél szinte mindig feszes, és ha a földre hull...
Minden felborult körülöttem. Nincsenek játékszabályok és nincsenek győztesek sem. Sodor az ár, és csak hiszem, hogy megkapaszkodtam, érzéki csalódás volt csupán. Már nem dob föl a tánc, a félelem. Valami mást keresek, valami emberit, egyszerűt és érthetőt. Nyújtsd a kezed, és ments meg, vagy nézd végig a halálom..."
 

Toothless

Meséltem már róla, hogy ha egységnyi idő alatt nem nézünk meg moziban valami filmet (ezér-azér-amazér', de mindig tolódik), akkor annak - eddig - 100%-ban (tényleg!) oka volt, mert a film fabatkát sem ért. Na most viszont akadt egy film, a How to train your dragon, zseniális volt, még itthon is, de ha véletlen visszajön IMAX-be, akkor elmegyünk megnézni moziba is mindenképp. :))))

Noreo boly

Nóri egyik Oreo-s zacsija megsérült - valahogy, valamikor - plusz 2 napja lehűlt az idő, ennek a két történésnek az egyenlősége: kb. 2 millió hangya a konyhában, 4-5 állat széles és szó szerint több méter hosszú hömpölygő hangyafolyam. Ezen örömteli felfedezésből kifolyólag a fél reggelemet írtással töltöttem (halkan káromkodva közben), és újfent felvillant a fejemben a gondolat, hogy a napot, amikor elköltözünk innen, piros filccel fogjuk bekarikázni minden egyes elkövetkezendő év naptárában, és noha nem iszom alkoholt, valami mással biztosan meg fogjuk ünnepelni. Elmondhatatlan, hogy mennyire elegem van a rohadt hangyákból (meg a gyerekekből is, konkrétan nem tudom, melyik a rosszabb). Miért van ennyi hangya egyébként? Azért, mert az egész város, ahol lakunk, anno egy darab egybefüggő szőlőskert volt (híres is az itteni bor egyébként), ebből kifolyólag jelenleg az egész város egy óriási hangyabolyon fekszik. S mivel olyan fajta hangyák, amilyenek (argentín*), gyakorlatilag kiírthatatlanok, tehát kizárólag "tünetileg" kezelhetőek, ideig-óráig, de mindig visszajönnek.

*az egyetlen hangyafaj a világon, aminek egyszerre több királynője van, ami azt jelenti, hogy ha meghal az egyik, azonnal helyébe lép egy másik, és a boly nem pusztul ki, valamint szabályszerűen leigázzák a más hangyafajok bolyait, és azokat beolvasztják a sajátjukba, ami alkalmanként több mérföld kiterjedésű bolyokat eredményez. na szóval így.

Argentine Ants

(Majdnem) tétlen napok

Jó, nem teljesen, de nem mondhatnám, hogy mostanában sokat járkálunk el, hacsak nem vásárolgatni ezt-azt. Nincs ezzel semmi baj. Tévét nézünk, beszélgetünk, játszunk (guitar hero-zunk többek közt - mwahaaahaaa), rengeteget nevetünk, és újabban már együtt sütünk Nórival! Ma például összekombináltuk az Ő zseniális csokimousse-át az én piskótámmal, saját készítésű marcipánommal és vaníliás tejszínhabbal, a végén a torta tetejét bevontuk csokival, az eredmény pedig minden képzeletet felülmúlt! Néha annyira sajnálom, hogy ti, akik olvastok, nem tudjátok megkóstolni ezeket a kreálmányokat. Na mindegy, holnap le is fényképezem, hogy néz ki, csak hogy még szemetebb legyek. :)

Támadááááás!

A reggelünk koreográfiája a következő:

1. jómagam tápászkodok fel először, tetyek-vetyek, pisilni megyek, mérlegre állok, felébresztem a gépem
2. kisettenkedek a nappaliba, megsimogatom a kishúgom, és suttogva jelzem neki, hogy "zörögni fogok"
3. eztán kimegyek a konyhába, bepakolom a kávéfőzőbe a friss kávét, az nekiáll darálni, aminek olyan a hangja, mintha egy miniatűr jet szállna fel éppen
4. erre már Feri is felébred - kurvajófej vagyok egyébként, nem? az én kávézásomkor mindenkinek ébresztő van :D
5. nekiállok reggelit csinálni, "felszolgálom", közben kész a kávém is - juhhhhééé! - és indul a nap

Na ez ma annyiban módosult, hogy egyszerre ébredtünk Ferivel, kisettenkedtem, majd a kettes és hármas pont között megjelent a konyhában az uram, és suttogva megkérdezte, hogy Nonó fent van-e már. Szintén suttogva válaszoltam, hogy ühüm. Következő kérdés: "akkor csinálhatok vele valami szemétséget, pl. kiboríthatom az ágyból?" :D Mondom, igen, de azért óvatosan! Persze, hogy odaosont és miután földrengést szimulált szerencsétlen kishúgom ágyán, fogta, és tényleg ráborította az egész hóbelevancot!!!! Csak egy kezet láttam integetni a felborult matrac alól, úgy kellett megmentenem szegényt. :DDDDD

Viccesen indult ez a reggel, na. Mér is nem fényképeztem le, azt nem tom, de most már, hogy ilyen blogom van, hogy simán tudok képekkel illusztrálni, hát naná, hogy legközelebb (mert biztos vagyok benne, hogy LESZ legközelebb), azonnal fotózok. :D

Végre

Végre-végre xar idő van! Mindössze 19 fok, és olyan igazi nyúlós-nyálkás őszi idő, ami az 50 fok (túlzás nélkül) után igen nagyon szívmelengetőhűsítő. :)

Közkívánatra

Merhogy többen jelezték - olyanok, akik nem vannak már jelen a boxon - hogy hiányolják a naplómat, és mivel a site-unkat jelenleg felfüggesztettük, mert egyszerűen nem használjuk (még) annyit, hogy megérje fenntartani, úgy döntöttem, hogy ideköltözöm a naplómmal, mert egyszerű kezelni, szép, kommentelhető, ésatöbbi, ésatöbbi. Aztán értelemszerűen a legtöbb bejegyzést bemásolom a boxra is, de itt is elérhető leszek, na. :)