Nóri egyik Oreo-s zacsija megsérült - valahogy, valamikor - plusz 2 napja lehűlt az idő, ennek a két történésnek az egyenlősége: kb. 2 millió hangya a konyhában, 4-5 állat széles és szó szerint több méter hosszú hömpölygő hangyafolyam. Ezen örömteli felfedezésből kifolyólag a fél reggelemet írtással töltöttem (halkan káromkodva közben), és újfent felvillant a fejemben a gondolat, hogy a napot, amikor elköltözünk innen, piros filccel fogjuk bekarikázni minden egyes elkövetkezendő év naptárában, és noha nem iszom alkoholt, valami mással biztosan meg fogjuk ünnepelni. Elmondhatatlan, hogy mennyire elegem van a rohadt hangyákból (meg a gyerekekből is, konkrétan nem tudom, melyik a rosszabb). Miért van ennyi hangya egyébként? Azért, mert az egész város, ahol lakunk, anno egy darab egybefüggő szőlőskert volt (híres is az itteni bor egyébként), ebből kifolyólag jelenleg az egész város egy óriási hangyabolyon fekszik. S mivel olyan fajta hangyák, amilyenek (argentín*), gyakorlatilag kiírthatatlanok, tehát kizárólag "tünetileg" kezelhetőek, ideig-óráig, de mindig visszajönnek.
*az egyetlen hangyafaj a világon, aminek egyszerre több királynője van, ami azt jelenti, hogy ha meghal az egyik, azonnal helyébe lép egy másik, és a boly nem pusztul ki, valamint szabályszerűen leigázzák a más hangyafajok bolyait, és azokat beolvasztják a sajátjukba, ami alkalmanként több mérföld kiterjedésű bolyokat eredményez. na szóval így.
Argentine Ants
No comments:
Post a Comment