Elgondolkodtam

Olvastam valahol egy blogot, egy párról, hogy mennyire tökéletesnek tűnnek, és közben kiderül, hogy azért ők is esendőek, aztán jönnek igazi, nagy bajok, a környzetük körömrágva retteg, nehogy szétmenjenek, pedig sokkal kevesebbért is váltak már emberek, azt mondják, és ők mégis túlélik. Együtt, kitartva, jóban, rosszban, mindhalálig. Erről aztán eszembe jutott, hogy mennyire csak egy kirakat, egy homlokzat csupán az, ami kivülről látszik, a pár gondjai, a harcok, amiket nap nap után kell megvívniuk - nem egymással, az élettel - soha nem látszanak, gyakran a hozzájuk legközelebb állók számára sem. Pedig ha ezeket látnák, ha ezekről tudnának - ne adj' Isten idegenek - na akkor csodálkoznának el csak igazán, hogy "még ezek után is", vagy "ennek ellenére is" együtt vannak, sőt! Egy jó kapcsolatot, egy igaz szerelmet csak erősítenek a problémák, csak még jobban összekovácsolják a feleket, már ha ez lehetséges még egyáltalán. Mert ugye nemcsak jóban, rosszban is. Mindig és örökké. Erről szól az egész.

Egymás nélkül nem lenne értelme semminek.