Nincs cím - csak egy idézet

"Van egy fal, ami mindig ott áll előtted. Mindhiába nézed, meg nem láthatod, csupán sejtheted azt. Ez a nagy tanító. Akkor veszed észre, amikor fejjel rohansz neki, és akkor megismered, elveszti számodra titokzatosságát, és láthatóvá válik. Nem tudom, mennyi falba ütközöm rövid életem során, és hányat fogok elkerülni. De némelyik fáj, nagyon fáj. Talán nagy ajándék lenne, ha az összes falat ismerném, de azzal elveszteném annak lehetőségét, hogy magam fedezzem fel őket, és nem lenne több mint egy unalmas labirintus. Ha reggel felébredsz, két dologra gondolsz: az egyik az, hogy mi az, amit tenned kell ezen a napon, ez nem más, mint amit a környezeted elvár tőled. A másik erő azt mondja, hogy légy önmagad, mutasd meg, hogy nem tartozol azok közé, akik beleillenek az elképzelt formába. Csináld azt, amit szeretnél. A napi lényünk valahol a kettő között alakul ki, mintegy kötélhúzás eredményeként. Ez a kötél szinte mindig feszes, és ha a földre hull...
Minden felborult körülöttem. Nincsenek játékszabályok és nincsenek győztesek sem. Sodor az ár, és csak hiszem, hogy megkapaszkodtam, érzéki csalódás volt csupán. Már nem dob föl a tánc, a félelem. Valami mást keresek, valami emberit, egyszerűt és érthetőt. Nyújtsd a kezed, és ments meg, vagy nézd végig a halálom..."