Támadááááás!

A reggelünk koreográfiája a következő:

1. jómagam tápászkodok fel először, tetyek-vetyek, pisilni megyek, mérlegre állok, felébresztem a gépem
2. kisettenkedek a nappaliba, megsimogatom a kishúgom, és suttogva jelzem neki, hogy "zörögni fogok"
3. eztán kimegyek a konyhába, bepakolom a kávéfőzőbe a friss kávét, az nekiáll darálni, aminek olyan a hangja, mintha egy miniatűr jet szállna fel éppen
4. erre már Feri is felébred - kurvajófej vagyok egyébként, nem? az én kávézásomkor mindenkinek ébresztő van :D
5. nekiállok reggelit csinálni, "felszolgálom", közben kész a kávém is - juhhhhééé! - és indul a nap

Na ez ma annyiban módosult, hogy egyszerre ébredtünk Ferivel, kisettenkedtem, majd a kettes és hármas pont között megjelent a konyhában az uram, és suttogva megkérdezte, hogy Nonó fent van-e már. Szintén suttogva válaszoltam, hogy ühüm. Következő kérdés: "akkor csinálhatok vele valami szemétséget, pl. kiboríthatom az ágyból?" :D Mondom, igen, de azért óvatosan! Persze, hogy odaosont és miután földrengést szimulált szerencsétlen kishúgom ágyán, fogta, és tényleg ráborította az egész hóbelevancot!!!! Csak egy kezet láttam integetni a felborult matrac alól, úgy kellett megmentenem szegényt. :DDDDD

Viccesen indult ez a reggel, na. Mér is nem fényképeztem le, azt nem tom, de most már, hogy ilyen blogom van, hogy simán tudok képekkel illusztrálni, hát naná, hogy legközelebb (mert biztos vagyok benne, hogy LESZ legközelebb), azonnal fotózok. :D